Talán 4 éve, az első próbálkozások között esett meg velem ez a kínos szituáció...
A srác akivel levelezésbe kezdtem messze lakott tőlem. Ennek ellenére levelezni kezdtem vele mert a képe alapján egy vagány, magabiztos pasinak látszott. Esténként több órát chateltünk, egy idő után már telefonon is beszélgettünk. Pár nap után megbeszéltük, hogy jó lenne élőben is találkozni. Egy pénteki napra beszéltük meg a találkát és a távolság miatt abban maradtunk, hogy az egész hétvégét nálam tölti, hogy tudjunk ismerkedni. Azt előre tisztáztam vele, hogy másik szobában fog aludni, ne kapkodjunk. Persze magamban gondoltam, hogy ha nagyon bejön, akkor ezt úgyis módosíthatom. :) Eljött a nagy nap, tűkön ültem: Mikor ér már ide? Kimentem az állomásra, kutatok a szememmel, egyszer csak szembe jön velem Ő... Legszívesebben elfutottam volna... A kép alapján magabiztos, magas FÉRFI helyett kaptam egy kis lázadó punk FIÚCSKÁT, aki még a magasságában is hazudott valószínűleg. Az első rossz benyomást igyekeztem leplezni. Gyorsan go a kocsihoz, mentünk hozzám. Rossz idő volt, esett az eső, szabadtéri program kizárt, na meg az is, hogy én beüljek vele valahová.. pff.. Jófej vagyok megkínálom enni-innivalóval majd beszélgetni kezdünk. 5 perc múlva felpattant, kiveszi táskájából a dezodorját és a fogkeféjét majd lerakja színpadiasan a nappaliban a polcra és közli, hogy "látod, készültem ám". Na, itt akadt el a szavam. Amúgy is akadozott a beszélgetés mert egy kicsit sem volt szimpatikus, csak egy kisfiút láttam benne. Kb. 1 óra után nem bírtam tovább, és kegyetlenül őszinte voltam. Közöltem vele, hogy semmi esélyt sem látok arra, hogy ebből később bármi is legyen és kár ismerkednünk, a következő vonatra kiviszem az állomásra. Az állomáson szegény láncban szívta cigiket, majd közölte, hogy esélyt sem adtam arra, hogy megismerjük egymást, és különben is tök drága volt a vonatjegy. Igaza volt, de annyira ellentéte volt a valóság annak, amit előtte gondoltam róla, hogy én ki nem bírtam volna egy egész hétvégét vele. Gondoltam rá, hogy kifizetem neki a visszautat, de az elég megalázó lett volna, nem mertem megtenni. Egy örökkévalóság volt mire végre elindult a vonat. Úton hazafelé a kocsiban, rögtön megfogadtam, hogy soha többet nem ismerkedem olyannal aki messze él tőlem...